Áprilisban végre eldőlt: Erdei iskolába mehetünk!
Töretlen kedvvel vágtunk bele, 21 harmadikossal, 2 szülővel (és póttagként egy középiskolással).
Elsős korunktól készültünk rá: a gyerekek nagy izgalommal, a szülők sok-sok anyagi áldozattal, mi a vállunkra rakott (bár önként vállalt) felelősség teljes súlyával. Vajon sikerül-e úgy, mint a korábbi években? ? töprengtünk. Hiszen a bakonybéli Gerence Fogadóban mint hazatérőket várnak bennünket. Programunkat a hely adja: nem szabad kihagynunk Veszprémet, Zircet. Meg kell néznünk a bakonybéli Pannon Csillagdát, a Kálváriát. Tanulnunk kell a helyi szerzetesekről, hiszen idén sokat olvastunk István királyról és a keresztény Magyarország kialakulásáról. Meg kell másznunk a Táborhely-hegyet, mert ott iskolánk névadója ? Széchenyi Zsigmond ? vadászott egykor, nem is akármilyen eredménnyel. Betyárkodni is szeretnénk, mint annak idején Sobri Jóskáék a Bakonyban. Meg kell ismernünk fát, bokrot, gombát, vadvirágot, ami csak hegyvidéki erdőben található.
Szerencsére már az induláskor meleg tavaszi nap sütött ránk. Veszprémben még fújt a szél, de szállásunkra érve lekerültek rólunk a kiskabátok. Kicsomagolás után elkészült a nemzetiszín szalagos fűzfakoszorú, amit másnap a Széchenyi- emlékkőhöz vittünk fel. Az előző viharok maradványait leküzdve nagy lelkesedéssel másztuk meg a hegyet. Ebéd után a csillagdában szereztünk rengeteg új ismeretet. Estére jólesett leülni a tűzrakóhely köré. Lelkes nótázásunkra a ?kelta máglya? is meggyulladt. Szerdán a kálvária végigjárása után ? ahogy azt régen István király elrendelte ? templomot ?építettünk?. Csütörtökön ?váratlanul? lecsaptak ránk a betyárok (azok a betyár harmadikos fiúk!), akik elrabolták Pannát. Hosszas alkudozás és némi váltságdíj (délelőtt festett aranypénz, és egy kis rágcsálnivaló) kifizetése után visszakaptuk a leányzót.
Mivel is telhetne egy búcsúest, ha nem szalonnasütéssel? A jó parázson hamar megpirult a szalonnánk. A bőséges vacsora után még egy utolsó közös éneklés következett a másodszor is megrakott tábortűznél.
Hazafelé még megfejeltük az egész hetet a Bakony Múzeum felkeresésével.
A Bakony most is gyönyörű volt! Jó időnk volt, jó kedvünk, sok élményünk, és sok itthon is emlegethető ?tananyagunk?.
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik segítettek bennünket.
Gondár Csaba
Gondárné Lukács Ágnes
tanítók
